Május elsején Veres András megyéspüspök felhívását követve ezúttal Györbe zarándokoltak el a Szombathelyi Egyházmegye hívö közösségei Vas és Zala megyéböl.
Korábbi években Máriazell-ben, tavaly pedig Máriagyüdön volt a Szombathelyi Egyházmegye népes zarándokserege, köztük magyarlaki zarándokokkal is. Az idei év zarándoklata azonban két szempontból is értékesebb, felemelöbb volt. Arra a helyre látogattunk el, ahol papjaink többsége tanult, illetve jelenlegi kispapjaink is tanulmányaikat végzik. A Györi Székesegyház töszomszédságában áll a Szeminárium csodálatos épülete, amely kívül-belül impozáns látványt nyújt, nem beszélve a környezetéröl, hiszen az épületet körülvevö falak mellett fut a Dunaparti sétány, közvetlenül azon a partszakaszon, ahol a mi Rábánk összefut a Mosoni Dunával.
A másik közvetlen élményünk nekünk magyarlakiaknak azt megtapasztalni, hogy községünk vértanú káplánja Brenner János is itt végezte tanulmányait, volt egy rövid idöszak, amikor mindhárom Brenner testvér e falak között tanult, illetve ahogy Brenner József a legfiatalabb testvér a délutáni megemlékezésen felelevenítette, innen jártak át esténként a Könnyezö Szüzanya kegyképe elé imádkozni a Székesegyházba.
A délelötti püspöki (Veres András) szentmisét is áthatotta ez a lelki többlet, amit mi magyarlakiak, rábakethelyiek, farkasfaiak magunkénak érezhettünk. Délután pedig felemelö, egyben mélyen megható érzés volt részt venni a Szeminárium kertjében a kommunizmus áldozatai emlékére állított emlékhelyen elvégzett imaórán, ahol Apor Vilmos püspök dombormüve és Brenner János atya mellszobra elött róhattuk le kegyeletünket, mialatt éppen tanulmányaikat végzö vas megyei kispapok János atya lelki naplójából olvastak fel részleteket, majd Brenner József püspöki helynök atya érzelmekben gazdag visszaemlékezését hallgathattuk meg az 50-es évekröl, János testvérének eddig nem említett életképeiröl.
Mondani sem kell, hogy mi magyarlakiak a délutáni fakultatív lehetöségek közül (a másik a Szentségimádás volt a Székesegyházban) ezt az imaórát választottuk, de nem csak mi, hanem a kethelyiek és Brenner atya többi filiájának hívei is, akárcsak az Örségi Esperesi kerület papjai is ezzel a maradandó élménnyel töltekeztünk, sokáig el fog minket kísérni ennek a feledhetetlen megemlékezésnek minden pillanata. Zárásként lefényképezhettük Brenner atyát testvére emlékmüve elött, és meggyözödhettünk arról is, hogy Györben igazán szeretetteljesen ápolják vértanú papunk emlékét.
Az egész napot áthatotta ez a szeretetteljes légkör, a györiek – egyháziak és világi rendezök – igazán kitettek magukért, köszönet érte, amit Veres András püspök atya tolmácsolt is a Györi Egyházmegye püspöke Pápai Lajos felé a nap zárásaként megtartott Vesperás végezetével.
Még egy személyes adalék e sorok írójától: csodaszámba menö találkozás részese lehettem kisfiammal, amint éppen a Szeminárium épületében lévö illemhely elött várakoztunk. Az éppen arra haladó Brenner József atya nyugtázta kedélyesen, hogy kisfiam az ö druszája, majd miután elhaladt melletünk, a sorban várakozó két idösebb úr szólított meg bennünket: Ti is Frigyek vagytok? Mi is. Mint kiderült, néhány évvel ezelött elhunyt édesapám elsö unokatestvérei voltak Péterfáról (Hegyhátszentpéter). Én sajnos nem ismertem korábban öket, ök viszont rögtön jelezték, hogy amint bemutatkoztunk a helynök úrnak, rögtön tudták kik vagyunk. Hát, ilyen találkozást csak égi jelnek vehettem ezen a szent helyen, talán édesapám üzenhetett e módon odaföntröl, nincs más magyarázat…
Képriport megtekinthetö a Képgalériában, illetve a Szombathelyi Egyházmegye honlapján: www.martinus.hu